Ma végre irtóra szuperül éreztem magam. Ehhez hozzájött a kis tavaszi szellő, a sok szép szerzemény és persze a léböjt is. Könnyednek érzem magam, olyan gondtalannak. Egyszerűen élvezem, hogy nem kell a szokásos rossz gondolataimmal küzdenem: mit ehet, mit nem, bűnöztem-e, miket fogok enni ma, evés tervezések és aztán minden sarkon a kísértés, aminek ha nem tudok ellenállni, jön a bűntudat. Ez most mind nincs. Tudom, h ezt a pár napot így levekkel húzom ki és érzem magamban az erőt hozzá. És minden kaja hidegen hagy, nem is figyelek rá, a sokkal fontosabb dolgokra figyelek. Persze hazudnék ha azt mondanám, h nem hiányzik az étel, de tudom, h eljön az ideje. És igazság szerint aggodalmaim vannak, h mi lesz ha majd lehet enni. Annyi buktatója van...
A múltkor ilyenkor a 6.napon már alig bírtam ki a végét, folyton a kajákon járt az eszem. Most ez nincs, tudatosan elkapcsolok, ha a tv-ben evés megy (folyton az megy), és próbálom kerülni azokat a helyeket, ahol esznek. Nem azért, mert nem tudnék ellenállni, hanem mert nem akarom hogy eszembe jussanak, hogy megint ezzel kelljen foglalkoznom. Élvezem egyszerűen ezt a pár napot.
Ja, és elvileg szombatra terveztem a böjt megtörését a 9.-napon, de úgy néz ki, hogy péntek-szombat nem leszünk itthon (Tibihez megyek hotelba), úgyhogy még nem tudom mi lesz a legjobb megoldás. Majd kitalálom. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése